Nincs rá szó - 12. „Hát már most gyászolok, mert mindjárt meg fog halni.”

Leírás

Folytatjuk a Biró Eszterrel megkezdett beszélgetést, aki 2003 óta a Magyar Hospice Alapítvány pszichológusa. Rákbetegekkel és hozzátartozóikkal dolgozik a haldoklás folyamata alatt és után is. Beszélünk az önrendelkezési jogról, a magyar jogrend problémáiról. Hogy miért nem ad semmilyen választ vagy elfogadható választ a méltóságot érintő élethelyzetekre. Arról, hogy a halál nem kudarc és nem feladás. A haldokló és a hozzátartozók közt leosztott szerepekről az élet végén. Hiedelemekről, önhazugságokgról, vigasztalásokról. A fájdalom és a szenvedés értékéről vagy értéktelenségéről. Arról a szürke zónáról, átmeneti állapotról, kétkedésről, ami a megjavulás, tehát a kórházi kezelés lehetősége és a „csak” javítás, tehát a hospice ellátás között van. A gyász szakaszairól (pl. agresszió, harag, düh) és speciális formáiról: az elővételezett gyászról, és az illegitim gyászról. Gyásznak tekinti-e a társadalom a fogyatékos gyerek gyászát? Vagy a demens nagymama gyászát? Az öngyilkosság lehetséges racionalitásáról és az eutanázia létjogosultságáról.