HA MÁR ITT VAGYUNK – Kristóffal – Kovalcsik Krisztinával, Kis Róka Csabával és Nimivel

Leírás

Mai vendégem igazi példakép, leginkább azért, mert úgy vált ismert közösség építővé, hogy valójában soha nem vonzotta a reflektorfény. Egyszerűen csak őszinte és igazságos világban szeretett volna élni, erről pedig beszélni és írni kezdett, mígnem végül azon kapta magát, hogy sokaknak számít a hangja. Legyen szó testképpel, anyasággal, közélettel kapcsolatos nyilatkozatairól, könnyű azonosulni vele, mert vicces, valódi és erősségei mellett felvállalja gyengeségeit is, nekünk is engedélyt adva arra a bizonyos egészséges tökéletlenségre, amire mindannyiunknak olyan nagy szüksége van. Ő Kovalcsik Krisztina vagy ahogy Instáról ismerjük lustalány. Mai rezidens művészem alkotásai megjárták az Egyesült Királyságot, Németországot, Svájcot, ő viszont ennél is nagyobb utat járt be. A szatírikusan barokkos, romantikus, klasszikus festészetet, abszurd, szűrt naturalizmusra cserélte. Majd ezt is elengedte, hogy megtalálja magát a trash esztétikában és itt sem állt meg. Egyszerre vad mégis kontrolált gesztusfestészete, tabukat feszegető kompocícókban vizsgálja, a közép-kelet európai indentitást, férfi identitást és az emberi lény szenvedés történetét. Ő Kis Róka Csaba. Művészünk vászna ezuttal testben és lélekben, szerelmem Nimi, aki élő, rezonáló része az alkotásnak. Én meg Steiner Kristóf vagyok. Ugye nem hagysz ki minket?