Fresh Juice Extra: Balatinecz Márta (2025. július 20.) | 21. adás

Leírás

Varga Zoltán podcastjában Balatinecz Márta énekművésztanár, foniáter asszisztens, művész és „varázsló” mesél rendkívüli életútjáról és mélyreható gondolatairól, melyek az emberi lét alapvető kérdéseit feszegetik. A beszélgetésből egy olyan asszony portréja bontakozik ki, akit Varga Zoltán találóan úgy jellemez: „elbűvölsz azzal, aki vagy”. Márta „varázsló” elnevezése onnan ered, hogy nem evidens, nehéz helyzeteket oldott meg munkája során. A podcast során Bedő Imre közgazdász, a Férfiak Klubja alapítójának kérdésére, Balatinecz Márta őszintén fejti ki gondolatait a férfi és női szerepekről és az ideális tulajdonságokról. Véleménye szerint egy férfinak mind fizikai, mind lelki értelemben erősnek kell lennie, és tisztában kell lennie azzal, mit akar, szemben a mai elveszett fiatalokkal és férfiakkal. Bár nem haragszik rájuk, úgy véli, nincs ki, aki példát mutasson nekik, vagy elegendő figyelmet kapnának. Saját tanári tapasztalatai során a Kaposvári Egyetemen megdöbbentő volt számára, amikor diákjai még az olyan alapvető fogalmakkal sem voltak tisztában, mint az alázat vagy a tisztelet. Hangsúlyozza, hogy a művészet sok intelligenciát, érzékenységet, megértést és alázatot követel, és nem volt könnyű feladat a „világ közepének” tartó fiatalokból kihozni a legtöbbet. A férfiakkal kapcsolatosan rossz tapasztalatai vannak, úgy látja, nem megbízhatóak, kétszínűek, és „játszanak a nőkkel”. A nők számára a befogadást és az igazi szeretet gyakorlását tartja kulcsfontosságúnak, ami áldozatot is követel. A mai nők számára a családról való gondoskodás gyakran teher, és sokan hamisak. Balatinecz Márta élete már gyermekkorában sem volt könnyű. Háborús gyerekként, 1941-ben született egy elhunyt lánytestvér után, és maga is nehezen, farfekésesen jött a világra. Egy fiútestvére is elhunyt. Két éves volt, amikor apját hadifogságba vitték, és anyjával ketten éltek át borzalmas időket Nagyatádon, menekülniük kellett, és hazatérve semmit nem találtak. Ételhiány és nyomor jellemezte a háború utáni éveket. Amikor apja hazatért, a kapcsolatuk nem volt felhőtlen; a hadifogság tönkretette apja idegrendszerét, és Márta félelme az orosz katonáktól meggátolta, hogy közel engedje magához az apját. Már 6 évesen beleszeretett a zongorába, ami eldöntötte a sorsát, annak ellenére, hogy apja nem támogatta, sőt „levette róla a kezét”. A zene iránti szenvedélye már kiskorában megmutatkozott, éjfélig a zongora mellett volt, majd a csillagokat nézte, tele zenei gondolatokkal. A zongoratanulásban tehetségesnek bizonyult. Később az éneklés felé fordult, és a Pécsi Színházban énekelt, ahol a politikai okokból oda került Német Antal opera rendező keze alatt virágzott ki. Márta spirituális útjáról is szó esik a beszélgetésben. Egy időszakban az ateizmus hatására elfordult Istentől, ami borzasztó nehézségeket, betegségeket hozott az életébe. Egy hatalmas műtét során, 40-es éveiben klinikai halál állapotába került, ahol egy hang visszaküldte, mondván „dolga van”. Ez az élmény megvonta tőle a haláltól való félelmet. Tíz napig éber kómában volt, fájdalommentesen, de mindent hallva. Visszatérése után az őrangyala fél évig vezette lépteit, akivel mind a mai napig van kapcsolata. Ez a mély kapcsolat teszi lehetővé számára a „varázsló” képességeit is, hiszen Isten segítségével tud olyan dolgokat véghezvinni, amire mások nem képesek. Pályafutása során Finnországba került, ahol a második legnagyobb színház énekmestere lett. Ez a lehetőség isteni gondviselésnek köszönhetően jött, egy véletlen találkozás révén, mely során a színház igazgatósága ajándéknak tekintette tudását. Itt óriási szeretetet, figyelmet, elismerést és ragaszkodást kapott, ami miatt a 25 év elteltével is visszavágyik oda. A finnországi időszak akkor ért véget, amikor az EU rendelet miatt már nem foglalkoztathattak drága külföldi tanárokat. A foniátria, a hanggyógyítás is fontos része Márta életének. Autodidakta módon, saját hangjának gyógyítása során vált foniáter asszisztenssé, miután egy orvosi hiba miatt nyelve elfertőződött és nem tudott beszélni. Elmondása szerint csodálatos dolog látni, ahogy hangjukat vesztett emberek gyógyulnak meg a kezei alatt. Megható történetekkel illusztrálja a sikereit, például egy idős néniről, aki gázpalack robbanás okozta sokk miatt nem tudott beszélni, vagy egy finn betegről, akinek belső blokkolás miatt nem jött ki a hangja. Soha nem fogadott el pénzt a segítségéért, inkább a betegek hálája, például kézimunkái voltak a legnagyobb jutalmak számára. Márta szerint a foniáter asszisztens munkája sokkal mélyebb, mint az orvosi diploma, hiszen ő az, aki igazán dolgozik az emberrel, és megoldja a baját. Élete nagy felismerései közé tartozik, hogy „csak egyetlen dolgot tudsz átvinni [a halálon], az a szeretet”. Bár most úgy érzi, túl sokat foglalkozott másokkal, és minden fizikai erejét kiadta, a nehézségek és fájdalmak mind hozzájárultak ahhoz, hogy erősebbé váljon. Legnagyobb megbánása, hogy nem foglalkozott eleget a magánéletével és nem kereste proaktívan az igaz szerelmet, hanem várta, hogy az majd magától eljöjjön. A beszélgetés során szóba kerül karrierjének egy fájdalmas töréspontja is. Kodály Zoltán elismerte tehetségét, de egy karmester, Antal György bosszúból megakadályozta külföldi fellépéseit, politikai befolyását felhasználva. Ez a szocialista rendszerben történt, amikor egy „K-vonal” távirata elegendő volt ahhoz, hogy valakit ne engedjenek külföldre. Márta szerint az emberiség jelenleg a „vége felé” tart, az Antikrisztus ideje közeledik, és a mai kor szexuális aberrációi, mint a Pride felvonulások, Szodoma és Gomora szintjére juttatják az emberiséget. A podcast zárásaként Balatinecz Márta bölcsessége inspiráló üzenetet hordoz: az életben átélt fájdalmak és csalódások edzik az embert, és a halál után csak a szeretet marad velünk.